Először is bocsánat, hogy kimaradt a tegnap. :(
Amúgy meg... Olyan fura, hogy Dédi meghalt, nem? Vagyis természetes, de nagyon fura. Akkor most ő kukucskál lefelé, nézi, mit csinálunk? Meg hogy a teste, amit eltemetünk, és ránézünk, és szomorkodunk, vagy eszünkbe juttat valami róla, de a test már nem is ő, akár egy csavarkulcs is lehetne, vagy egy fürt szőlő, vagy egy csomag papírzsepi, nem gondolod?
De a Nagyit nagyon féltem. Persze, gondolom, roszabb volt úgy látnia, de így mégis véglegesebb az egész... Nem tudom, hogy tudnék személy szerint segíteni neki. Majd átmegyek hozzá, viszek valami virágot.
Jaj, és nem tudtam Anyával megbeszélni, aztán átgondoltam, és végül nem viselek feketét. Ez nem baj, ugye?
A suli könyvtár ablakában most azt látom, hogy besüt az őszies nap, platánfa van az ablak előtt, és esik valami az égből, amit megvilágít ez a méz-fény, nagyon szép, el tudod képzelni?
Megyek zongorára
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.