aki a Fenséges rejtekében lakik,
a Mindenható árnyékában pihen,
az ezt mondhatja az Úrnak:
oltalmam s váram,
Istenem, akiben bízom!
mert ő ment meg téged a madarász csapdájától,
a pusztító dögvésztől.
tollaival betakar téged, szárnyai alatt oltalmat találsz, pajzs és páncél hűsége.
(...)

ha az Urat tartod oltalmadnak,
a Felségest hajlékodnak,
nem érhet téged baj,
sátradhozközel nem férhet csapás.
mert megparancsolja angyalainak,
hogy vigyázzanak rád minden utadon,
kézen fogva vezetnek téged,
hogy meg ne üsd lábadat a kőben.
eltaposod az oroszlánt és a viperát, eltiprod az oroszlánkölyköt és a tengeri szörnyet.

mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt,
oltalmazom, mert ismeri nevemet.
ha kiált hozzám, meghallgatom,
vele leszek a nyomorúsgban, kiragadom és megdicsőítem őt.
megelégítem hosszú élettel,
gyönyörködhet szzabadításomban.